www.maglodtc.hu/labdarúgás/női csapat - Véglás Ibolya (játékos):

"Nem az én tisztem véleményt mondani a társaimról. Én úgy éreztem nem igazán találtuk a helyünket és ez rengeteg hibát eredményezett. Mindenesetre elárulnám a hazaiak véleményét rólunk. Szerintük ügyesek vagyunk, jó csapatot alkotunk, de még rutint kell szereznünk!"

2009. szeptember 27. Budapest II.,
Pénzügyőr SE - Maglódi TC.

Hát a focival eljutottunk Budapestre is. :) Ezúttal az indulást kicsit későre időzítettük, s a meccs kezdete előtt csak nem sokkal érkeztünk kicsiny fővárosunk II. kerületébe. A bemelegítésre így alig maradt idő, ami szerintem kicsit meg is látszott a pályán. A holtpont inkább ott jött el, s nem ahogy lennie kéne, még a bemelegítés közben.

Az ellenfél csapat viszont igen korrekt volt, az eddigi legszinpatikusabb, az egész játék normális mederben zajlott, anyázások és direkt durvulásoktól mentesen. Talán mondhatnánk, hogy igen, ez már egy profibb hozzáállás. A fair play díjat az első négy forduló után nekik ítélném, de még sok meccs van az idényben, s hátha akad még nevező, aki részt vehet e versenyben. Talán érdemes lesz erre is egy szavazást indítani hamarosan... :)

2009. szeptember 19. Maglód,
Maglódi TC – Kerepes.

Minden meccsnek van egy olyan körülménye vagy eseménye, amitől más lesz, mint a többi, amit említve rögtön mindenkinek eszébe jut az a bizonyos meccs. A harmadik fordulós mérkőzésünk inkább csatának volt mondható, s sajnos, mint egy igazi küzdelem, veszteségekkel jár. Akárhogy is próbálnám szépíteni, egy tisztességesnek nem mondható, s leginkább utánanyúlós eseménynek nevezhető lökés/rúgás következtében csapatunk góllövője kulcscsonttörést szenvedett.

Ezúton is mielőbbi és teljes felépülést Dóri! Visszavárunk!

Azt hiszem mindenki máshogy készül fel lélekben egy bajnoki meccsre, de azt biztos, hogy vannak íratlan szabályok - hogy mit lehet, mit nem egy meccs előtti éjszakán -, amiket érdemes megfogadni. Azt hiszem valójában mindenki akkor tanulja meg és tartja be ezeket, ha egyszer a saját bőrén is megérzi a miértjét. Például nem ildomos előtte való este inni, bulizni, másnaposan vagy fáradtan menni a meccsre.

Voltak edzőmeccsek, amikre másnaposan érkeztem a nyáron, s délben a tűző napon ilyen állapotban már öt perc is kegyetlen volt. De mivel nem volt tétje, s csak túléltem őket valahogy, nem változtattam. Aztán elkezdődött a szezon, s sikerült az első, majd a második bajnoki meccsre is így érkeztem. Hát ez már egész más volt. Az volt a legkevesebb, hogy én szenvedek, s igyekszem túlélni, itt már nem erről szólt a dolog. Ezek tétmeccsek voltak, (természetesen a játék élvezete mellett) minden játékosnak, aki a pályán van arra kell törekednie, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából, ez már a csapatról szól, s a bajnokságról. Van, hogy az ember mindent elkövet, mégsem tudja a legjobb formáját hozni, de ha eleve úgy megy oda egy meccsre, hogy esélye sincs mindent elkövetni, hát az már szinte szégyenletes. Egyszóval nincs több buli, iszogatás a meccs előtti éjszakán. Még akkor se, ha minden (no azért van 1-2 kivétel :) meccs szombaton van, s a programok pedig pénteken. :(

2009. szeptember 12. Maglód,
Maglódi TC - Híd-Unió.

Második meccsünk egyben az első hazai volt. Kettős ez az érzés, hiszen egyfelől jó otthoni pályán lenni, játszani, másfelől valahogy az emberen kicsit nagyobb a nyomás, hisz mégiscsak hazai szemek látják.

Érdekesen kezdődött a meccs. Először is a vendég csapat kivonult, igen focis alkatukat látva már elgondolkodott az ember a meccs kimenetelén. Aztán a kapu rögzítése se volt olyan egyszerű, de egy-egy pár tíz kilós kő segítségével az is összejött. Ezt követte a kedvnek és a bemelegítésnek is egyaránt ártó hosszú, épp hogy nem 30 perces várakozás. Várakozás a bíróra, aki nem tudott bejutni a bírói öltözőbe, mert az már foglalt volt a műfüves pályán még tartó kézilabda mérkőzés bírója által. De azért csak sikerült 30 percen belül maradni, s elkezdődhetett a meccs.

Látiátok feleim szümtükkel... - hogy a költőtől ily aljas módon lopjam el szavait...

Megszületett az amit vártunk! :) Ugye hogy megérte ez a röpke kis idő, hogy ilyen élménybeszámolókat olvashassunk Hathathat tollából.

Én személy szerint megemelem a kalapom! Megérte várnunk.
Infó hegyek jönnek... :D nájsz veri nájsz!

Hathathat! Engedd meg, hogy elsőkéntköszöntselek itt a blogon és bíztassalak sok-sok ilyen és ehhez hasonló iromány életre hívására!

Ti mit gondoltok? írjatok!

CSFfanatik

Az idő távlatában viccesnek tűnik már, ahogy az első edzőmeccseinken bevonultunk a pályára. Női csapatról van szó, így nem mondom, hogy mint egy csürhe, de majdnem. :) Össze-vissza, többen, kevesebben, betűrve is meg nem is (a póló betűrése a nadrágba), a pálya minden részéről elindulva... De azért ebben is sokat fejlődtünk már :), képesek vagyunk a középvonalon bevonulni egymás mögött, szépen rendezetten, a köszönés, fordulás és a harci összeölelkezés, üvöltés is egyszerre megy, hangzik mindenkitől. Sőt, mondhatom túlfejlődtünk :), egy szerintem igen szimpatikus szokást vettünk fel. Minden meccs után odamegyünk szurkolóinkhoz, s tapssal megköszönjük, hogy kijöttek megnézni minket, szurkolni nekünk.

Ezt el kell jönni megnézni!!! Legutóbb már cigánykerék is volt bónuszként!:)

Monorierdő KSK - Maglódi TC.

Ránk virradt hát a nagy nap, a vasárnap. Eljött a napja, hogy pár hónapnyi felkészüléssel, de nagy lelkesedéssel megvívjuk életünk első tétmeccsét. A sportpálya melletti, stílusosan Sport Pub-nak nevezett igényes és közkedvelt vendéglátó helyen találkoztunk (mint mindig). Innen együtt indultunk kocsikkal Monorierdőre. Már az öltöző felé örömmel konstatáltuk, hogy kisebb a pályájuk, mint a miénk. (Ismeretes, hogy a fociban, legyen az női vagy férfi, ifi vagy felnőtt, nem egy méretű minden pálya, hanem előírás szerint tól-ig keret van megadva a hosszúság és szélesség tekintetében, a lényeg, hogy ezen kereten belül legyen.)

Ahhoz meg józan paraszti ész is elég, hogy ha kisebb pályán játszunk, mint amihez szokva vagyunk, jobban fogjuk bírni kondiban. Ez pedig az egyik lényegi összetevője a focinak (mármint a kondi :).

Átöltözés, taktikai megbeszélés, bemelegítés, majd az első síp. Még igencsak nem értek a focihoz, így a meccsek részletes kommentálása helyett inkább a hozzáértőkre hivatkoznék. Az edzőnk, a hivatalos weboldalon (maglodtc.hu) megjelenő szavait idézném:

„A felkészülés nehézségei miatt csak reménykedni tudtunk a győzelemben, végül mégis sikerült. Rengeteget kell még dolgoznunk, csiszolni kell még a játékunkat. A győzelemhez mindenesetre gratulálok a lányoknak!”

Az eredmény 2:0 lett. Nyertünk!!! Életünk első meccsét megnyertük! Hát van ennél jobb kezdet? :) Mindezt ráadásul úgy, hogy a 29. perctől egy második sárga-lap, azaz piros-lapos kiállítás miatt emberhátrányban játszottunk.

Véleményem szerint igen jó volt a csapatunk, nagyon jól játszott mindenki, ott volt fejben, lélekben és fizikailag egyaránt, öröm volt nézni, játszani, megélni. Ettől persze még nem kell elszállni, sokat lehet, s kell még fejlődni, de úgy gondolom ezt most igazán megérdemeltük! „Kellett” ez nekünk!

Az ünneplés sajnos nem volt igazi, vasárnap volt, nem otthon játszottunk, sokaknak programja volt, de azért páran koccintottunk egyet pezsgővel a sportban. Volt is, de lesz is ennél nagyobb ünneplés még! :)

Ha már a stoplisról szó esett, itt álljon egy kis elmélet. Kötelező felszerelés: mez, azaz póló+nadrág+sportszár (a sportszár az a hosszú, térdig érző zokni), lábszárvédő (a tv-ben nem látható, hiszen ez a sportszár alatt lévő kemény műanyag, mint a motorosoknál az egyes protektorok), no és a stoplis (ebből igen sokfajta található a piacon, különböző pályákra, különböző talpakkal 2.000 Ft-tól a csillagos égig, kínaitól a márkásig). Ez még fokozható egyéb védőeszközökkel is, mint a bokavédő (van kombinált boka- és lábszárvédő is), fogvédő, stb...

Részemről én megígértem magamnak, hogy ha kitartok a bajnokságig, mármint járok edzésekre, s nem unom el, mint sok mindent szoktam, akkor megajándékozom magam egy új, normális, jó kis cipővel. Valójában ez nem volt kérdés, mert már az elején úgy indult és látszott, hogy ezt nem fogom megunni. Augusztus végén meg is leptem magam egy remek kis stoplissal. Persze tudományos kiválasztások sorozatán mentem keresztül, mire megtaláltam az igazit, de jól választottam, mert azóta, ha akarom, gyorsabb és ügyesebb vagyok. :) Csak lusta típus lévén nem mindig akarom. :( A első tétmeccs előtti néhány edzésen már az új cipőmben virítottam a pályán, gondoltam betöröm kicsit, nehogy a nagy eseményen törje fel a lábam, de hát olyan jó kis stoplist választottam, hogy még csak be se kellett törni, első perctől idomult rám. :)

Eljött az idő, hogy edzőmeccset vívjunk, pontosan fogalmazva, már volt esély arra, hogy 2*20 percet sok cserével, 3/4-es pályán túléljünk fizikálisan. Hát túléltük, s az elsőt követő edzőmeccsekhez képes még igen jók is voltunk eredményben. Az egész nyarat végigfociztuk heti 3 edzéssel a szabadban. Kezdetben a jó minőségűnek egyáltalán nem mondható 3/4-es edzőpályán, majd idővel, küzdéssel és változásokkal az igen jónak mondható normál pályán (is). Közben hétvégente igen sok edzőmeccset játszottunk mindenféle korú és nemű csapattal, de annak ellenére, hogy sokat fejlődtünk, sokszor talán jobbak is voltunk mint az ellenfél csapat, a focit mégiscsak gólra játsszák..., s ebben annyira nem remekeltünk.

A háttérben az igazolások, orvosik intézésének időszaka volt ez, s közben a csapat is egyre inkább csapattá lett, ha még a pályán nem is teljesen, de össze érett.

Levegőkapkodási szint: 20-35 perces meccsek szabadban, 3/4-es pályán

Fokozódott idővel minden, a kedv, a lendület, a lelkesedés, s a kondi, így meg is született a döntés, hogy elkezdjük komolyan venni. Női focicsapat! Megalakul! Igen! Már nem csak edzések voltak, számválasztás, mezszín s ilyesmik jöttek, megkezdődtek a bajnokság felé az első lépések.A kondi s a technika is kicsit jobb lett, a fagyok is elmúltak, így a termet pályára cseréltük. Hát kellett pár hét, mire hozzászoktunk a nagyobb térhez, területhez, a talaj másságához, s a többi különböző adottsághoz.

Levegőkapkodási szint: 15-20 perces kis meccsek szabadban, valamivel nagyobb határmezsgyén

Tél lévén egyfajta időutazás keretén az „alapító anyukák” visszatértek gyermekkoruk egyik helyszínére, az iskola tornatermébe. Valójában ezek még nem voltak igazi edzések, inkább általános iskolás testnevelés óráknak nevezném őket. Az ismerősök körében híre ment az eseménynek, így egyre több, mindenféle korú, mozgásra vágyó hölgyemény jelent meg. A mozgás öröme meghozta a kedvet, mindenki egyre lelkesebb lett. Egyszerűen jó volt mozogni, jó volt nevetni, nevetni sokat, teljesen kikapcsolni, s 1-2 órára mindet elfelejteni. Nevettünk magunkon, s egymáson, a feledhetetlen bénázásokon.

Levegőkapkodási szint: 3-5 perces kis meccsek ici-pici, csupán tornateremnyi pályán

Volt egy edző, aki több ifjú és gyermek csapatot edzett. A gyerkőcöket persze az anyukák hozták-vitték edzésre. Egyszer csak az egyikben felmerült a remek ötlet, hogy ők is e módon kigőzölhetnének. Ha már úgyis ott vannak, s a mozgás csak jót tehet, több lelkes anyuka is csatlakozott az ötlethez. Addig nyúzták az edző fülét, míg végül 2009. év elején az edzések elkezdődtek.

Hát igen...

Van min egy kicsit röstelkednünk, mert nem egészen halad ez a blog-project úgy, mint ahogyan az első blikkre gondoltuk.

Elég sok problémánk merült fel időközben, amit feltétlenül tisztázni kellett. Mivel ezek megoldódni látszanak, (sőt! azóta rengeteg új ötlet is jött...). Megvan a belső informátorunk is, akit sikerült felkérni szerkesztőnek, így első kézből olvashattok majd beszámolókat, vallomásokat, műhelytitkokat egy Csaj(Női)csapat életéből.

Oldalt (jobb - sorry... tapasztalat) találtok egy Javaslat menüpontot.
Ide várunk minden ötletet, javaslatot, óhaj-sóhajt amit itt szívesen látnátok, olvasnátok.

Szóval már nem kell sokáig várni!

Hamarosan (most már tényleg) elindulunk

Addig is szavazzatok (kell a bíztatás), olvassatok, javasoljatok tartalmat.

Üdv,
CSFfanatik

Kedves látogató!

Ez a blog jelenleg fejlesztés alatt van!

Nem kell elkeseredni... Hamarosan elindul. tedd be nyugodtan a kedvenceid közé mert jó kis dolgokat fogsz találni.
 

Üdv,
CSFfanatik