Tél lévén egyfajta időutazás keretén az „alapító anyukák” visszatértek gyermekkoruk egyik helyszínére, az iskola tornatermébe. Valójában ezek még nem voltak igazi edzések, inkább általános iskolás testnevelés óráknak nevezném őket. Az ismerősök körében híre ment az eseménynek, így egyre több, mindenféle korú, mozgásra vágyó hölgyemény jelent meg. A mozgás öröme meghozta a kedvet, mindenki egyre lelkesebb lett. Egyszerűen jó volt mozogni, jó volt nevetni, nevetni sokat, teljesen kikapcsolni, s 1-2 órára mindet elfelejteni. Nevettünk magunkon, s egymáson, a feledhetetlen bénázásokon.

Levegőkapkodási szint: 3-5 perces kis meccsek ici-pici, csupán tornateremnyi pályán

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.