Eljött az idő, hogy edzőmeccset vívjunk, pontosan fogalmazva, már volt esély arra, hogy 2*20 percet sok cserével, 3/4-es pályán túléljünk fizikálisan. Hát túléltük, s az elsőt követő edzőmeccsekhez képes még igen jók is voltunk eredményben. Az egész nyarat végigfociztuk…

Fokozódott idővel minden, a kedv, a lendület, a lelkesedés, s a kondi, így meg is született a döntés, hogy elkezdjük komolyan venni. Női focicsapat! Megalakul! Igen! Már nem csak edzések voltak, számválasztás, mezszín s ilyesmik jöttek, megkezdődtek a bajnokság felé az első…

Tél lévén egyfajta időutazás keretén az „alapító anyukák” visszatértek gyermekkoruk egyik helyszínére, az iskola tornatermébe. Valójában ezek még nem voltak igazi edzések, inkább általános iskolás testnevelés óráknak nevezném őket. Az ismerősök körében híre…

Volt egy edző, aki több ifjú és gyermek csapatot edzett. A gyerkőcöket persze az anyukák hozták-vitték edzésre. Egyszer csak az egyikben felmerült a remek ötlet, hogy ők is e módon kigőzölhetnének. Ha már úgyis ott vannak, s a mozgás csak jót tehet, több lelkes anyuka is…

Hát igen...Van min egy kicsit röstelkednünk, mert nem egészen halad ez a blog-project úgy, mint ahogyan az első blikkre gondoltuk.Elég sok problémánk merült fel időközben, amit feltétlenül tisztázni kellett. Mivel ezek megoldódni látszanak, (sőt! azóta rengeteg új ötlet is…